←

Csak egy szóval mondd

→

Elvira Lindo azonos című regénye nyomán a színpadi adaptációt írta
Gyarmati Kata

Dráma

 
 

Rendező
Edvin Liverić m. v.

 
 

A Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának előadása

  03.22 20:00

Klubszínpad — 90 percben, egy részben

Jegyvásárlás 

<
>

A darab két, a harmincas évei elején járó, a társadalom perifériájára szorult nő arcképe, akik gyerekkoruk óta ismerik egymást, és bizonyos értelemben tanúi egymás életének. Találkozásaikat, az együtt töltött éveket, a velük történt leginkább tragikomikusnak mondható eseményeket, különös kapcsolatukat, vitáikat, összetartásukat, mindkettőjük illúziót és csalódásait ismerjük meg az előadáson keresztül.

Szereplők

Rosario
G. Erdélyi Hermina

Milagros
Körmöci Petronella

Palmira, Pszichiáter, Pap, Morsa
Ralbovszki Csaba

Alkotók

Dramaturg
Gyarmati Kata

Rendezőasszisztens, ügyelő, súgó
Kocsis Valéria

Az előadás látványvilága, zenei válogatás és rendezés
Edvin Liverić m. v.

Sajtó

Eleinte lassú volt az előadás, de aztán úgy beindult, hogy majdnem kivitte magával a csipketerítőket és a fejemet. Érdekes volt megfigyelni, hogy egy jó szöveg, egy izgalmas és érzelmekre ható történet hogyan motivál és ragad magával mindenkit, különösen a színészeket. Itt ugyanis ez történt. Ahogy bontakozott ki a karakterek közti viszonyrendszer, ahogy egyre jobban kezdtük megismerni a múltjukat, jelenüket, úgy a színészek is egyre jobban átszellemültek az általuk játszott figurákká.

 
A térnek köszönhetően sokszor volt olyan érzésem, hogy kukkoló vagyok, és olyan is, mintha élőben vennék részt egy sorozat forgatásán. A film egyébként többször is eszembe jutott, elsősorban Almodóvar — nem csak a nevek és a magas sarkú cipőt viselő férfi által játszott nővér látványa miatt. Hogy miért? Mert ő is a tragikomédia mestere, a történetei szintén nők köré épülnek, és ráadásul ő is spanyol. :)

Szerda Zsófia
Hét Nap

Bővebben

Vége volt az előadásnak és bevágtuk magunkat a kocsiba, mint Rosario és Morsa a darab végén. Persze, anyám vezetett, mert nekem még jogosítványom sincsen. Hazáig egy szót sem szóltunk. Azért nem, mert éppen megtörtént az, amiért a színház van. Erről eszembe jut egy barátom sztorija: A házinéni és a barátnője Pesten voltak színházban, a Nagymamát látták.

 
Aztán meg a kispolszkijával söpört végig az autópályán Veszprém irányába, ahol is szabálytalanul előzött. A rendőrök fülön csípték a szabálytalankodót. A sofőr – még mindig a darab hatása alatt – szólni is alig tudott, nemhogy magyarázkodni. A házinéni annyit mondott zihálva, könnyes szemmel: Elnézést, biztos úr, katarzisom volt. Mire a rendőr: Te jó Isten asszonyom, és jól van? Jól vagyok.

Basity Gréta
Szabad Magyar Szó

Bővebben

...a darab egésze tekinthető úgy, mint ami az egzisztenciális és lelki értelemben vett szegénységet viszi színpadra.

 
A leginkább Rosario történetében tetten érhető megváltásra való törekvés és az érzelmi kötődés keresése is értelmezhető úgy, mint ,,hézagpótlásra” tett kísérlet.

Hernyák Zsóka
Revizor

Bővebben
FacebookYouTube
 
 

Jegypénztár:
Szervezés:
Helyszín:

06 20 400 4646 · jegypenztar@jaszaiszinhaz.hu
06 34 323 064 · szervezes@jaszaiszinhaz.hu
Tatabánya, Népház utca 5.

Jegypénztár: 06 20 400 4646 · jegypenztar@jaszaiszinhaz.hu
Szervezés: 06 34 323 064 · szervezes@jaszaiszinhaz.hu
Helyszín: Tatabánya, Népház utca 5.