←

A legnagyobb tilos!

→

Kiss Ottó, Ranschburg Jenő, Szabó T. Anna, Lackfi János, Kollár Árpád, Turbuly Lilla, N. Tóth Anikó, Babiczky Tibor, Weöres Sándor, Kukorelly Endre, Ágai Ágnes, Siv Wiederberger és Halász Judit műveiből szerkesztette:
Jankovics Anna

Verses játék

 
 

Játssza és rendezte
Jankovics Anna

 
 

A Szolnoki Szigligeti Színház előadása

  03.25 14:00

Kamaraszínház — 45 percben, egy részben

Jegyvásárlás 

<
>

Egy kislány világgá megy. Sokáig nem tudjuk meg miért. Titok. Hatalmas hátizsákkal, pakkal érkezik. Szemmel láthatóan feldúlt Beszélni, játszani kezd, szép lassan kipakol szó szerint és átvitt értelemben is. Elmondja, hogy neki rossz, hogy otthon minden tilos, hogy mi mindent „nem bír” anyuban és apuban. Anyja és apja nézőpontját is megismerjük: az ő bőrükbe bújva megszemélyesíti, eljátssza őket. Többször nekikezd, hogy most elmondja a „titkot”: világgá menetelének okát, de sokáig képtelen erre, mindig elüti valamivel a dolgot. Az előadás egy pontján aztán kiderül, hogy apja elköltözött és szülei válófélben vannak. A kislány önmagát hibáztatja. Egyszer mikor rossz volt és megverte az apja, ő a könnyeivel titkos jeleket rajzolt a falra és azt kívánta, hogy apu tűnjön el örökre.

Szép lassan, búvópatak-szerűen felsejlik egy „szerelmi szál” is: különböző témákkal kapcsolatban indokolatlanul sokat hallunk Márióról, a szomszéd kisfiúról: Megtudjuk, miért nem eszi meg Márió a répafőzeléket, holott kimondottan szereti; hogy amikor a szülei elváltak Márió kutyát kapott ajándékba, hogy Márió szerint, hogyan lehet legyőzni a hasfájást és mikor lehet megszeretni egy kislányt. Később ismét hosszas titkolózás után kiderül, hogy főszereplőnk egyszer már puszilózott (hogy-hogy nem, Márióval) és majdnem olyan jó volt, mint a csiklandozás.

Az előadásban szó esik még: egy nagy kerek és piros rétről, nagypapa haláláról, egy magányos cinkéről, csillagokról, arról, hogy anya szerint először minden férfi megígéri, hogy lehozza nekünk a csillagokat, aztán pedig úgy tesznek, mintha nem is tudnának az egészről semmit, még csak olyan szót sem ismernek, hogy csillag, és sok más látszólag apró-cseprő dologról.

Közben kezd sötétedni, a gyerek fél, tulajdonképpen haza szeretne menni, ezt azonban a világért sem ismerné el. Fáradt. Próbál elaludni, nem megy. Számolja a bárányokat, próbál elaludni, nem megy. Esti imát mond, próbál elaludni, nem megy. Végül álomba „dünnyögi magát”.

Amikor hirtelen meghalljuk Anyja hangját, aki vacsorázni hívja őt. Világgá menetele tehát játék volt, de azért elhatározza, hogy holnap mindenképp nekiindul.

Alkotók

Díszlet és jelmez
Jankovics Anna

Kritika

Nagyszemű, bohócarcú lány, pöttyösben, jókora hátizsákkal. Jó benyomást keltett. A kisgyereksége nem volt se sok, se kevés, komplett az egész.
 
(Stuber Andrea naplója)

Ez vicces volt. Tök sokat röhögtem.
 
Ismeretlen 8 éves kisfiú

a kortárs gyerekversekből összerakott szöveg egységes egésszé épül és remekül működik. Három pillér tartja meg ezt az egységet: egyrészt a keret, mely szerint óvodás hősünk világgá ment, másrészt azok az apró-cseprő történések, epizódok, amelyekből egy óvodáskorú kisgyerek világa összeáll, harmadrészt kirajzolódik egy epikus ív is: a szülők válása, a család felbomlása ... Jankovics Anna nem feltétlenül ragaszkodott az eredetihez, kreatívan nyeste, szabdalta vagy éppen összevarrta a szövegeket, ahogy a csomagolópapírból készült világ darabkái is – mint egy jókora szabásminta – új és új életre keltek a kezében
 
Turbuly Lilla

FacebookYouTube
 
 

Jegypénztár:
Szervezés:
Helyszín:

06 20 400 4646 · jegypenztar@jaszaiszinhaz.hu
06 34 323 064 · szervezes@jaszaiszinhaz.hu
Tatabánya, Népház utca 5.

Jegypénztár: 06 20 400 4646 · jegypenztar@jaszaiszinhaz.hu
Szervezés: 06 34 323 064 · szervezes@jaszaiszinhaz.hu
Helyszín: Tatabánya, Népház utca 5.