Pali

Kritika

„A Pali Szamosi Zsófia jutalomjátéka. Az apróságokban: gesztusokban és ritmusokban teljesen Gyenes Judith-tá lényegülő színésznő érzelmi hullámvasútján egyik pillanatban a kamaszlányos rajongó szerelmen, a másikban az aggódó feleség magányán, a harmadikban az elhagyott szerelmes kétségbeesésén és kitartásán visz végig minket.” – Soós András, 7ora7

“A súlyos monológ Gyenes Judith alakjára koncentrál. Visszafogottan, ökonomikusan, mégis drámaian. A pillanat, mondhatni, emelkedett, hiszen a hősnő modellje ott ül a nézőtéren. Szamosi Zsófia (…) drámaivá transzponálja a mondatokat.” – Kovács Dezső

“Szolid, deklasszálódott elemhez illő megkopott elegancia, decens külső, finomság, egyszerűség, visszafogottság: a rendezésben, a környezetben, a színészi játékban. Amit szívesen visszapörgetnék többször is, az egy tekintet, egy kitartott, velőtrázó nézés akkor, amikor valami olyasmit kérdez tőlünk, a nézőktől Maléterné Zsófi, hogy miért is tört ki a forradalom?” – Stuber Andrea naplója

„Egy asszony (…) megidézi élete legfőbb fényforrását, a szeretett férfit, egy színész tehetsége révén pedig, rendezői segítséggel, megjelenik előttünk egy rendkívüli ember, aki – nincs erre jobb szó – világít. Mi pedig, mint tavasz idején, csukott szemmel is felé fordulunk. Talán fájna is igazából ráemelni a tekintetünket.” – Gabnai Katalin, Revizor