Mióta és miért issza cukor nélkül a kávét a harmincas ügyésznő? Miért követett el valami retteneteset?
Egressy Zoltán monológja a tetthez vezető útról szóló vallomás egy egész életet végigkísérő traumáról, gyermekkori molesztálásról, annak feldolgozhatatlanságáról, az ebből fakadó bizonytalanságról és az ebből következő kudarc sorozatról.
Szó esik benne az első szerelemről és különös figurákból álló családról is – mindez eszköztelenül, egyszerűen, humorral, öniróniával fűszerezve, önsajnálat nélkül. A monológ megrázó erővel beszél ennek a tragikus jelenségnek a lélektani és szociológiai mélységeiről. Az előadás Gubík Ági szuggesztív, sodró erejű katartikus hatású előadásában került rögzítésre a KuglerArt Szalonban.
„Vehetek akármilyen üres teret, és azt mondhatom rá: csupasz színpad. Valaki keresztülmegy ezen az üres téren, valaki más pedig figyeli, mindössze ennyi kell ahhoz, hogy SZÍNHÁZ keletkezzék – mondja Peter Brook. Mindig is izgatott az ilyesfajta színház. Ülök az üres térben, és elmesélek egy történetet azoknak, akik néznek. A történetmesélés misztikumából kiindulva és oda visszatérve, sallangmentesen, ráerőltetett rendezői megoldások nélkül.” (Gubík Ági)