Egy német sors

Kritika

„A néző azonban sokszor nem Brunhilde Pomselt, hanem Molnár Piroskát, a nagy színésznőt látja a színpadon. Aki átszűri magán ezt a karaktert, és valahogy úgy teszi bele a saját egész, felelős döntésekkel és emberséggel teli életét, hogy nem ítélkezik. Mégis pontosan tudjuk, hogy többről szól, mint egy kisember a történelem és saját maga által írt életútjának felidézéséről. Hogy rólunk beszél.” – Turbuly Lilla, Kútszéli Stílus

„Molnár Piroska Brunhildéje az egyik legkomplexebb színészi jelenlét, amit színpadon látni. Önnön védőbeszédét mondja, miközben külső szemlélőként bíráskodik önmaga felett. Nem kelt részvétet. Pengeéles, rideg. Mégsem tagadja meg tőlünk, hogy esendő emberi lénynek nézzük. Borzongató játékot játszik az érzékeinkkel.” – Kállai Katalin, Art7