„9 éves voltam, mikor apukám felakasztotta magát, tehát nem volt egy egyszerű. Nem hiába lett nekem ez a leukémia is születésemtől fogva, megmondta professzorasszonyom. Az volt a szerencsém, hogy későn jött ki, mert 25 évvel ezelőtt ez a betegség gyógyíthatatlan volt. Én lassan 33 éves vagyok, eddig csak pofonokat kaptam az élettől, de ott van bennem is a remény hogy egy nap azt mondják, hogy igen, meggyógyultál és besétál a szőke herceg fehér lovon.”
A PanoDráma történetében először egy fiatal alkotópáros kereste meg a színházat
egy már nagyrészt kész interjúanyaggal és elég határozott elképzeléssel. Kőszegi Mari
és, az egyébként szintén színészként ismert, György Zoltán Dávid hét rákos nővel beszélgetett és további tíztől kért írásos válaszokat ugyanazokra a kérdésekre, s ebből az anyagból szerettek volna verbatimdrámát csinálni. Színházunk boldogan vette fel idei műsorára a témában és formában is teljesen a PanoDráma koncepciójába vágó projektet.
