Esküvő, temetés, legénybúcsú. Tizennégy ember egy részeg, esős éjszakán. Találkozásuk talán nem is véletlen, sokkal inkább sorsszerű. Ivan Viripajev kortárs orosz drámaíró színművének alapvetése, hogy az Úristen a részegeken keresztül szól a világhoz. Hallgassuk hát meg, mit üzen nekünk ez az Úr.
MAX: Gabriel, merész ember a bátyád, nevén nevezi a dolgokat, arról beszél, amiről mi félünk hangosan megszólalni. Mi mind halljuk az Úr suttogását a szívünkben, de szégyelljük bevallani. Biztos vagyok benne, hogy Matthias is hallja. Na, Matthias, ne csináld már, mondd ki, hogy igazam van.
MATTHIAS: De hát ez olyan hülye dolog.
GABRIEL: Ne félj, nem meséljük el senkinek.
RUDOLF: Senki nem fogja megtudni a munkahelyeden, hogy hallod az Úr suttogását a szívedben, pedig ők is mind hallják.
MATTHIAS: Igen, egyszerűen berúgtatok és megbolondultatok.
MAX: Berúgtunk és bevallottuk magunknak azt, amit józan fejjel nem tudunk bevallani.
